Az 5930 lakosú nagyközség Hajdú-Bihar megyében található. A megye legnyugatibb településeként határos Jász-Nagykun-Szolnok megyével, valamint Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyével.

A terület domborzatának jellegzetes színfoltja a rengeteg kunhalom (pl. Cseppentő-, Tökös-, Kis-szék-, Nagy-szék-, Görbeszék-, Gyenge-, Földvár-, Kétöklűhalom), melyek egykori temetkezési helyek, vagy őrdombok maradványai, Egyek környékén több mint harminc látható belőlük.

A régészeti kutatások szerint a község területe a bronz kori kultúra jelentős lelőhelye. Az első írásos emlékek 1332-ből származnak, de korai település jellegét a falunév puszta személynévből származása a legkorábbi helyneveinkre jellemző.

Első birtokosai a faluról magukat elnevező középbirtokos Egyekiek, majd az egri káptalanhoz tartozott a terület. 1621-ben már református templomát említik az oklevelek. Ránk maradt legrégibb úrasztali (református) kelyhe 1694-ből való.

Egy kis magaslaton áll az 1804-ben épített, késő barokk stílusú római katolikus templom, Szent Péter és Pál kőszobraival. A Tisza közelsége miatt sokan keresik fel a települést, de nemcsak a fürdés, horgászat lehetősége vonzza ide a vendégeket, hanem a falut körülvevő természeti környezet.