A Tarnától keletre, a Nagyalföld északi részén, a Mátra aljához közel, teljesen sík vidéken fekszik.

A 12 000 lakosú Heves ősrégi helység, egykori királyi várbirtok székhelye a vármegye névadója.

Az itt élõket évszázadokon át a kedvezõ talajviszonyú termékeny föld tartotta meg. A hevesiek a jó földet szorgalmas kezekkel munkálták mindig, így a gazdasági életben meghatározó is maradt napjainkig a mezõgazdaság, a kertészet.

Méltán híres az itt termelt gomba, szõlõ és a hevesi dinnye.

A település egyházilag is fontos szerepet játszott már a korai középkortól. Errõl tanúskodik a XIV. századi klasszikusan szép római katolikus templom. Egyik ékessége a fehér márványból készült keresztelõkút, ismeretlen olasz mester munkája. A templombelsõ talán legszebb berendezési tárgya a rokokó stílusú szószék.

Sokáig pihent a földbe rejtve, és csak 1990-ben restaurálás után került a mai helyére a templom középkori gótikus bronzharangja. A letűnt idõk fénykorát idézik a XIX. századból fennmaradt csinos úrilakok és kúriák.

A volt Orsolya-rendi zárda helyén mûködik ma a város legújabb és legnagyobb általános iskolája. A Művelõdési Központ 500 fõs nagyterme a színházi világot hozza rendszeresen közel a hevesiekhez, máskor koncerteknek, rendezvényeknek ad helyet.

Régóta közkedvelt Heves város termálvizű strandja, amelyet nemcsak az itt lakók, de szívesen látogatják hazai és külföldi vendégek is. A 47 fokos víz gyógyhatású, ásványi sókban bõvelkedik, emiatt a fürdõzõk mellett a gyógyulni vágyók is felkeresik.

Lombos fák alatt a stranddal csaknem összeépített kulturált és kényelmes kemping szolgálja az üdülni vágyókat.

Különböző kiállítások színhelye a Hevesi Múzeum és a Sakkmúzeum.

Gyönyörû népmûvészeti hagyományokat õriznek a szebbnél szebb szÅ‘ttesek, amelyeknek egy része még ma is kézi szövéssel készül a hevesi háziipari szövetkezetben. A szõttesek mellett messze földön híresek a hímzett termékek is.

Nem fordít hátat Heves a hagyományoknak a rendezvények terén sem. Egy hevesi búcsú még ma is nagy esemény.