A dunántúli kisváros Fejér megye északi részén terül el. A megyeszékhelytől, Székesfehérvártól 47 km, Budapesttől nyugatra 36 km távolságra van.

A lakosság összlétszáma 11 540 fő. A székesfehérvári István Király Múzeum kutatásai szerint a Bicskei-medencében, a Szent László-patak mentén már a honfoglalás előtt is voltak települések. 1306-tól vám- és adószedő joggal felruházott település. 1611-től a "pallosjogú" város a Batthyány-család tulajdonába került. A település 1773-ig volt falu, 1871-ig mezőváros, 1986-tól város, illetve a járások megszűnéséig járási székhely. Jelenleg a Vértes Többcélú Kistérségi Önkormányzati Társulás Központja is.

A város kultúrtörténetének jelentős személyiségei a Batthyány-család tagjai mellett Nagy Károly (matematikus, csillagász), Barsi József (plébános, forradalmár), Csokonai Vitéz Mihály (aki 200 évvel ezelőtt itt kezdte meg a népdalgyűjtést), Forgách Antal (költő, újságíró), Kerecsendi Kis Márton (az első cigányiskola igazgatója, költő), Lakatos István (költő, műfordító), Jakab István László (festő), Móser Zoltán (fotóművész, tanár).

A város műemlékei: a XVIII. századi barokk római katolikus templom, az 1830 körül épült református lelkészlak (klasszicista), a barokk Batthyány-kastély, a XVIII. századi Szent Flórián-szobor, a XIX. századi klasszicista Nagy Károly-mauzóleum, a hegyi kastély és csillagvizsgáló romjai, valamint a Nepomuki Szent János-szobor.