850 körüli lélekszámú község a Kemenesalja lankás lejtőjén, Celldömölktől északra. Északi határát a Cser egyenletes fennsíkja teszi ki, amelyet többnyire erdő borít. A délkelet felé lassan ereszkedő lejtő falu feletti részén sok helyen szőlők, nagyüzemi gyümölcsösök díszlenek. A határ alsó részén, a Cinca patak mellékén főként szántóföldeket, helyenként réteket találhatunk.

Már a római korban is lakott volt a környék, Vönöck és Kemenessömjén - Kemenesmihályfa határában haladt el egy római hadiút. Ezt az utat még a középkorban is használták, s kavicsos nyomát ma is fel lehet fedezni a szántásokon. Az út mellett talált római sírból előkerült téglát a művelődési ház falába építettek be.

A község nevét legkorábban 1265-ben említik meg írásos formában. Története során végig köznemesek, kisnemesek birtokolták.

A Petőfi Sándor utcából Szombathelyre, a Vasi Múzeumfaluba került egy kétlakásos szegényparaszti porta. Különlegessége a hosszúágas kontyolt tető alkalmazása.

Római katolikus templom

A Szent István királynak szentelt templom 1943-ban épült, 2001-ben új harangot kapott.

Evangélikus templom

Már 1536-ban Nádasdi Tamás főnemes védnöksége alatt virágzó evangélikus gyülekezetek jönnek létre Kemenesalján. 1796-ban építette az evangélikus egyházközség a hívek nagymérvű társadalmi segítsége mellett a torony nélküli templomot. 1903-ban épült az evangélikus templomnak a tornya. Ez évben szünt meg az evangélikus lelkészlakás előtt levő fából készült kettős harangláb, miután a harangok a toronyba kerültek.
 

Karátsony-kastély

A kastélyt 1902-1903-ban emletette Miskolczy Imre historizáló, döntően neobarokk stílusban. 1906-ban az uradalmat és a kastélyt Pfeiffer Ottó soproni lakos vásárolta meg, 1940 körül pedig Karátsony László tábornok birtokába került. A II. világháború végén egy ideig az oroszok tartották megszállva a kastélyt, ahol később általános iskolát alakítottak ki.