Kemenesalja középső részén, a Cinca patak mellékén, nem messze a Ság-hegytől és Celldömölk várostól találhatjuk az alig több, mint 250 lakosú községet.

Határa túlnyomórészt sík vagy enyhén hullámos, mezőgazdasági terület.
Délre, a Cinca mentén található a határ legalacsonyabban fekvő része, míg észak-északnyugat felé a felszín fokozatosan emelkedik, és a peremén szőlőhegyekkel, gyümölcsösökkel, majd feljebb erdőkkel borított Cser fennsíkjába olvad át.

A falu első okleveles említése 1237-ből származik (Tucurch). Szőlőhegyét 1601-ben említik először.
A Pityer-dombon, Tokorcs és Nagysimonyi között, az Intaházára vezető út mellett terül el az újkőkori, a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúra időszakának települése. A falutól nyugatra a Kis-Harasztban rézkori települési emlékeket is gyűjtöttek.
 A település neve elsősorban római kori emlékei révén ismert. Határából 1982-ben egy nagyméretű bronzedényben került elő az a 10789 db bronz érmét, és mezőgazdasági eszközöket (őrlőkő alsó része, ekevas, csákányok, vaskolomp, stb.) tartalmazó, i. sz. 378 körül elrejtett római kori kincslelet, amelyet a népvándorláskori népek egyre erősödő betörésével hoz kapcsolatba a történettudomány.