Földes nagyközség a Hajdúság szélén, az Alföld északkeleti részén, Budapesttől 200 km-re, Hajdúszoboszlótól 20 km-re található.

A község első okleveles említése a Váradi Regestrumban fordul elő. Középkori templomát Szent István tiszteletére emelik, ezt oklevél 1483-ban említi. A XVI. században török fennhatóság alá kerül. Szejdi pasa 1560-ban részben elpusztítja a községet, amely a század végén Szapolyai János jóvoltából ismét több kiváltságot élvez. A XVII. század eleji szabolcsi oklevelek szerint Földes lakossága kuriális nemesi kiváltságokhoz jut.

A község számos nevezetességgel büszkélkedhet. Szabadidőközpont és strandfürdő, mely a Szabadidőközpont sportpályáival, romantikus szálláslehetőséggel (6 db teljes komfortot biztosító ikerfaházaival), kempingezési lehetőséggel várja az idelátogatókat. Kincset érő gyógyvize a gyógyászati szempontból kiváló tulajdonságú, magas sótartalmú alkálikloridos jellegű, jódos, brómos hévíz. Nevezetes épület a polgármesteri hivatal és a kívül-belül impozáns református templom is.

Földes beírta nevét a magyar művelődés történetébe azáltal, hogy több híres szülötte és lakója volt. Legkiemelkedőbbek: a XIX. századból a Magyar Tudós Társaság létéért harcoló Balásházy János, a XX. századból a tragikus sorsú Csáth Géza író és zenekritikus, Karácsony Sándor, a neves filozófus és pedagógus, Karacs Imre (1930-as évek New York-i Magyar Színházának igazgatója). Képzőművészeink közül kiemelkedőek Birizdó Gabriella festőművész tűzzománc képei és egyre nagyobb figyelem övezi a megyei és országos nívódíjjal rendelkező N. Bere Anna Mária művésztanár festményeit. Antos Mária személyében pedig egy csuhébaba-készítő népi iparművészt ismerhetünk meg.

A községben évente visszatérő rendezvény "Földes napja" április 14-én, a május 1-jei "Majális", a "Nyárbúcsúztató Falunap" és a szeptember utolsó szombatján megtartott "Szüreti felvonulás és bál".