Józsefváros Budapest egyik legrégibb kerülete a közelmúltban ünnepelte 225. évfordulóját. Lakosainak száma meghaladja a nyolcvanezret. Elnevezését a polgárok kérelmére II. József trónörökösről kapta.

A városrész dinamikus fejlődése az 1800-as években indult meg. 1837-ben felépült a Nemzeti Színház, 1847-ben a Nemzeti Múzeum, 1865-ben a régi képviselőház. A mágnások és a gazdag polgárok előkelő bérházakat építettek, a mai József körútig terjedő területen kialakult a belső Józsefváros, a palotanegyed.

Az 1838-as pesti árvíz után újjáépítették a kerület középső részét, itt lakott a kispolgárság és az iparosok nagy része. Az Orczy útig felnyúló területen élt a lakosság szegény rétege. Szinte felsorolhatatlan azoknak az épületeknek a száma, amelyeknek csodájára lehet járni. (Wenckheim palota, Eszterházy palota stb.) A város gyöngyszemét jelenti a híres Füvészkert és az Orczy kert.

A klinikákon több mint száz éve folyik orvosképzés, gyógyítás. Műszaki képzés a Kandó Kálmán, valamint a Bánki Donát Főiskolán. Itt működik az országnak oly sok híres embert adó Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium. A kerületben pezsgő kulturális élet folyik. A fejlődésnek új irányt ad a Corvin mozi és a Szigony utca között 9 hektáros területen kezdődő tömbrehabilitáció.

A városrészben sétáló utcával, patakkal, pihenőparkokkal kialakított lakóövezet jön létre. Így példaértékűen megvalósítható az új, korszerű, modern és a múlt értékeinek egészséges ötvözete.