1215-ben írásos emlékek említik középkori templomát, de lakott hely már 1181 óta. Az erdélyi püspök 1351-ben engedélyt adott mise és pap tartására a Szekeresi-családnak, az ottani Boldogságos Szűz tiszteletére épült templomban. Sokak szerint erre az időpontra tehető a mai templom kora, melynek építése a 14. század végére befejeződött, hiszen 1402-től a Rozsályi Kun-család tagjai már a templomban temetkeztek. A települést 1717-ben a tatárok feldúlták, felégették, a templomba menekülőket megölték. "Romlást, Veszedelmet, Égetést, Rablást ez helyben és az Isten házában szörnyű égetést tűzzel a pogány tatárság elkövetett, kik által Isten az eő haragját elhozta az eő Népére az 1717-dik Esztendőben Augusztus utolsó hetiben. Melyet is jövendő maradékainknak emlékezetére feljegyzett az akkori időben Szent Isten népével szolgáló nemes Nagy-Szekeresi és nemes Zsarolyá-i eklázsiának prédikátora Gödöley István, ki is kívánja: legyen békesség e háznak és az Isten nevének mindörökké, ámen."
Ez a felirat az újjáépített templom északi falán olvasható, míg egy másik az egyik padon már a helyreállításról tudósít: "Isten házának felső és belső részei az 1771-dik esztendőben építtettenek és ékesittettnek meg az egész Sz. Reformata Ecclesia költsége és szorgalmatosságával." A volt szentélyben megmaradt hálós boltozat maradványa tudósít az eredeti állapotokról. A szószék 1773-ban, a karzat 1783-ban készült. A templom déli oldalán, a hajóban és a szentélyben eredetiek a gótikus ablakok, megmaradt a déli bejárat eredeti pálcatagos gótikus kő ajtókerete is. A szentély keleti végének szakaszát egy tölcséres kerek ablak, míg a mellette lévő boltszakasz közepét egy félköríves záródású, kagylószerűen díszített reneszánsz szentségtartó ékesíti. A templommal kis tető köti össze a 16 méter magas, négy fiatornyos, szoknyás harangtornyot. Feltételezhetően a 18. század végén készült; száz kilogrammos harangját 1802-ben öntötték.