Eredetileg egyutcás település a Balaton és a vízzel párhuzamos főút között, 726 állandó lakossal. Innen vezet az út Dörgicse, Nagyvázsony és Veszprém felé.

Balatonakali egyházi tulajdonú jobbágyfalu volt, majd a török háborúk idején a tihanyi végvárat szolgálta. Az 1720 után újratelepített falut I. Ferenc király a piarista rendnek adományozta, ők birtokolták 1945-ig. A település földje köves, csak szőlő- és gyümölcstermesztésre alkalmas, ez biztosította a helyiek megélhetését. A község központjában, közvetlenül egymás mellett áll két egyszerű, fehérre meszelt templom. A római katolikus 1789-ben, az evangélikus 1825-ben épült, mindkettő barokk stílusban. A hozzájuk vezető Kossuth utcában több szép népi műemlék házat láthatunk.