A Balatontól 12 km-re a róla elnevezett medencében fekszik. A város nevét adó meleg források közelében már az újkőkorban település jött létre. A szláv eredetű Topulcha szó magyarul hévizet jelent.

A dinamikusan fejlődő, húszezres kisváros már a XVIII. századtól térségi központ volt. A vidék hagyományos módszerrel termelt, Európa-szerte kedvelt tájjellegű borai, az itteni lakosság megélhetését biztosították.

A város arculatán tükröződik a múlt század élénk kereskedelmi élete. A századforduló jelentős fejlesztései eredményeként a régió közlekedési csomópontjává vált. Azóta a városban és környékén található turisztikai látványosságok a kirándulók körében is ismertté tették nevét. A látnivalókon kívül az idelátogató turistát tavasztól őszig gazdag programkínálat várja.

Tavasbarlang
A Közép-Európában egyedülálló látványosság, a Tavasbarlang, a város szívében található. 1903-ben kútásás során fedezték fel, majd tíz évvel később a látogatók előtt is megnyitották. A karsztvíz által kialakított háromszintű barlangrendszer alsó termeit és a felső járatok egy részét 19 Celsius-fokos víz borítja.

Ezt a mintegy 300 méteres szakaszt csónakkal lehet körbejárni. A változó mélységű, tiszta vízben jól láthatók az alsó termekbe vezető lejáratok is. A barlang különleges klímájának gyógyhatását régóta ismerik.

A viszonylag állandó, 14-16 Celsius-fokos hőmérséklet, a közel 100%-os relatív páratartalom és a rendkívül tiszta levegő az allergiás, asztmás és egyéb légzőszervi megbetegedésben nyújt segítséget. Erre a célra egy másik ágat, az 1925-ben felfedezett Kórház-barlangot használják.

Malom-tó
A város romantikus, mediterrán hangulatot árasztó része a Malom-tó környéke. A Fő térről egy hangulatos belső udvaron keresztül a Nagytóhoz érkezünk, ahol a tapolcai születésű költő, Batsányi János szobra fogad bennünket.

Az itt fakadó meleg források vizét, melyekről Tapolca a nevét kapta, valószínűleg már a rómaiak is tóvá duzzasztották, és vele malmot hajtattak. Az egykori malom jelenleg szállodaként üzemel, nevét Batsányi János feleségéről, Baumberg Gabrielláról kapta.

A Kistó partján Baumberg Gabriella mellszobra és egy szép barokk épület a Szentkút áll, benne Udvardy Erzsébet Madonnája. A szomszédos Templomdomb a város történelmi magja, ahol már az újkőkorban megtelepedtek az emberek.

Romkert
A Templom-dombon található Tapolca egykori központja. A várbástya körülvette a templomot, amely a XIII. században román stílusban épült egy régebbi kápolna helyére. A török pusztítás után 1756-ban barokk stílusban építették újjá. A római katolikus templom előtt látható a középkori eredetű vár kissé megemelt fala.

Az iskolaépület északi végén tárták fel a XVII. század végén kibővített vár kapuját, előtte a farkasveremmel, mely felett felvonóhíd állt.

Iskolamúzeum
A volt kántorházból kialakított Iskolamúzeum a Dunántúl legnagyobb pedagógiatörténeti gyűjteményét őrzi. Az eredetileg is iskolaként szolgáló tanterem az elmúlt századelő óráit idézi. A kántortanító szobája utáni teremben látható az iskolatörténeti kiállítás.

Fő tér
A Fő tér hajdani piacok és vásárok helyszíne volt, ősidők óta kereskedelmi központként működött. A tér sarkán áll az egykori Pannónia szálloda épülete, amelyben egykor nagy borüzleteket kötöttek, bálokat, kiállításokat szerveztek. A tér közepén 1757-ben állították fel a Szentháromság szobrot.

A protestáns templom
A protestáns templom 1935/36-ban épült. Terveit Szeghalmy Bálint készítette, stílusa a kalotaszegi fatornyos templomokra emlékeztet. Építését helyi mesteremberek végezték. Frimmel Gyula tapolcai rajztanár festette a 'Jó Pásztor' című oltárképet. A templomot az evangélikus és református gyülekezetek közösen használják.

Köztársaság tér
Az egykori vásártéren, történelmünkre emlékeztetve a város emlékművet emelt a trianoni békediktátum során megcsonkított Nagy-Magyarország tiszteletére. Az emlékművet Tapolca erdélyi testvérvárosától, Zabolától kapott Székelykapun keresztül lehet megközelíteni.

Hősök tere
Itt ágazott ketté az út Sümeg és Keszthely felé és itt építette meg hajdan a püspök a "beszálló" kocsmát. Majd a régi épületet átalakítva 1909-ben megépült a Dienes szálló, amely ma a Városháza. Az előtte lévő Hősök terén 1930-ban emelték az első világháború hőseinek szobrát. A téren található még Marton László "Szomorú Történelmünk" című alkotása.