Itt kezdődik és Zánkáig tart a balatoni karsztos vidék. A sovány legelőkön csoportosan álló kökény, vadrózsa, galagonya és boróka bokrok, valamint a mindenfelé előforduló fehér sziklák egyedi hangulatot kölcsönöznek a tájnak. Balatonfüreddel véget ért a keleti medence nagy üdülőhelyeinek vidéke, innen apró, régi korok hangulatát sugárzó falvak következnek. Aszófő 350 lakosú község, a Tihanyi-félsziget bejáratánál fekszik. A XI. századtól a tihanyi bencés apátság jobbágyfaluja volt, a XVI. században a törökök kétszer is lerombolták, csak a XVIII. sz. elején népesedett be újra. A lakosság a vékony, köves talajon szőlőműveléssel és gyümölcstermesztéssel foglalkozott, ma is ez a község lakosainak fő megélhetési forrása. Aszófő történelmi emlékeivel, népi építészeti alkotásokkal, a zömében a XIX. sz. derekán épült műemléki védelem alatt álló híres népi Vörösmáli pince présház sorával, a környék gazdag, gyönyörű kirándulóhelyeivel, mediterrán klímájával, a dombvonulatokról élvezhető gyönyörű panorámával, a tó mindenütt felcsillanó ezüst tükrével olyan helyet nyújt a pihenni vágyóknak, melyekből egyre kevesebb lesz a Balaton mellett. Az 1832-34-ben klasszicista stílusban épült Szent László templom a község középpontjában áll. A vasútállomás alatt tekinthető meg Kövesd község XIII. században épült templomának romja. A vörösmáli szőlők védett présházai a népi építkezés szép emlékei.