A közigazgatásilag Zalacsányhoz tartozó 55 lelkes község első írásos említése 1198-ból való, "Almás" néven. Kétszáz évig a szentgotthárdi ciszterek, majd a XVII. századig a kapornaki bencések birtokolták. Portyázó törökök többször is pusztították, a mai temető helyén állott középkori plébánia templomot is feltehetőleg ők rombolták le. A Boldogságos Szűz Mária nevét viselő kápolnát 1908-ban, az előtte álló kőkeresztet 1864-ben szentelték fel. A 76-os úttól megközelíthető kis falut nagy kiterjedésű erdők határolják. A község útjai jók, vezetékes ivóvízzel, telefon- és villanyhálózattal rendelkezik. A község határában jól megközelíthető horgásztó van.