A templom  egyhajós, hosszú szentélyű, teremtemplom, a hazai gótika egyszerű, nagyszabású alkotása.
1493-ban meghal Báthori István és az V. Báthori István által 1603-ban írt végrendelet alapján ide temetik el. (lásd a "Kripták és temetők" cikknél!)
A XVI. század közepén Báthori György, az akkori földesúr az új vallás híve lett és ezek után a Rómához hű maradt szerzetesek, akik a kolostorban laktak és a lelkipásztori munkát végezték, mind nehezebb körülmények közé kerültek.
1587-ben súlyos csapás éri a templomot. Feldúlják, felgyújtják a templomot és a kolostort.

1717-ben, a török hódoltság megszünése után, egy Erdélyből, Baksafalváról származó minorita szerzetes, Kelemen Didák kezdi meg a templom helyreállítását, melyben nagy segítségére van gróf Károlyi Sándor. 1718-ban már készen van a templom ideiglenes tetőzete, lapos fagerendás mennyezettel.
1722 és 1724 között készült el a barokk boltozat, a régi gótikus boltozat helyén. A gótikus mennyezetből csak a diadalív maradt meg!
1725 október 4-én szentelik fel újra a templomot, 1749-ben pedig Gersei Pethő Rozália költségén befedik újra a templomot és a tornyot. Az elliptikus előcsarnokot a XVIII. sz. második negyedében építik meg.

1834-ben földrengés, 1889-ben tűzvész okozott kárt és eközben pusztult el a torony sisakja és a három régi harang.
1890-ben a helyreállítás megtörtént, de a torony csak lapos fedést kapott és a harangok a templom mellé kerültek haranglábra.

A templomot a "Hit és Egészség" úniós projekt keretében 2010-2011-ben felújították. Az oltárok közül a főoltár, Krucsay-oltár és a Pócsi oltár restaurálását végezték el, a torony gótikus sisakot kapott, így templomunk jelen pillanatban a térség legmagasabb épülete.
A templom restaurálási munkálatai 2011. május 14-én befejeződtek, így templomunk immár teljes pompájában várja a kedves látogatókat, az imádkozni és áhitatra vágyókat.