Kapolcs a Káli-medence Tájvédelmi Körzetben fekszik, a forrásokkal és erdőségekkel körülvett Balaton-felvidéki Eger völgyben.

A közelben található Pokol-lyuk már az ősembernek is lakhelyül szolgált, a falu felett emelkedő Királykő bazaltoszlopai feltehetően egy 80x50 méteres földvárat, Attila várát határolták. Kapolcs a római korban is lakott település volt, melynek emlékei a feltárt sírok és a Budát az Adriával összekötő nagy hadiút, a Via Magna maradványai. 1091-ben a kunok Kapolcs vezérrel az élükön betörtek Erdélybe, I. László és serege azonban megállította a támadókat, Kapolcs vezért pedig megölték. A kor szokásai szerint a legyőzöttek élve hagyott, letelepített tagjai a vezérről nevezték el településüket, így Kapulch falu nevét már egy 1092-es pannonhalmi apátsági levél említi. A XIII. századtól már királyi kamarásokat, hercegi tálalókat, királyi jobbágyokat találhatunk Kapolcson, ám a török kor pusztításai és a pestis megtizedeli a lakosságot.

A XVIII. században Padányi Bíró Márton püspök állíttatta helyre a kapolcsi katolikus templomot, melynek legszebb kincse a fekete Mária oltárkép. Nem sokkal ezután épült fel az evangélikus templom is, melynek különleges szabadalommal készült el 600 kg-os harangja. Egy, az 1740-es években történt incidenst leszámítva, csak igen ritkán akadtak vallási konfliktusok a faluban. Külön fejezet Kapolcs történelmében a zsidóság története, akik nagy számban vettek részt a falu ipari és kereskedelmi életében. 1945-ig saját rabbijuk, és zsinagógájuk volt a faluban.

A XIX. századra Kapolcs már 700-800 lelkes községgé növekedett, fejlett malomiparral és kézművességgel. Ezt az időszakot elevenítik fel a Művészetek Völgye rendezvénysorozat művészei, kézművesei és iparosai minden év július végén augusztus elején.