Harta 4000 lakosú nagyközség a Duna bal partján, Budapesttől 100 kilométerre délre.

A római korban Pannóniához tartozó település volt, amely a török hódoltság alatt teljesen elpusztult. Betelepítésére 1723-ban jöttek az első családok a hartai Ráday Pál birtokra. A II. világháborúban 287 németajkú családot telepítettek ki és 243 magyar családot telepítettek be Hartára. Az együttélés nehéz kezdete után a nagyközség fejlődésnek indult.

A templomok a falukép díszei (evangélikus, református, római katolikus). Híd vezet a községtől 1 km-re levő szigetre, a Duna-partra. A falu másik szélén kezdődik az egyedülállóan jellegzetes kiskunsági szikes puszta. A Felsőzátonyi-szigeten lévő üdülők mellett sátorozási lehetőség is van. A falu határában a horgászok és vadászok hódolhatnak szenvedélyüknek. A régi idők tárgyi emlékeit a Helytörténeti Múzeum őrzi.