A Szamos menti falucska templomát 1284-ben már írásos források említik. Az ország egyik legszebb Árpád-kori templomát láthatja itt az utazó.
15. századi nagymértékű beavatkozást és átépítést sejtetnek a téglaépület gazdag gótikus részletei. Újabb átépítés lehetett a 18. században, amelynek zárófejezeteként az épület festett falmennyezetét készítették. Az egyik tábla tanúsága szerint 1767. október 12-e a famennyezet elkészítésének a befejezése. A templom főhajójában ötvenhat, a szentélyben pedig huszonöt festett kazettát helyeztek el. A táblák többsége figurális jeleneteket, református bibliai szimbólumokat örökít meg: Nap és a Hold, szőlőfürt, gabona, pálmafa, Pelikán mint Krisztus-szimbólum, a cethal amint elnyeli Jónást, Noé bárkája a galambbal. A 19. század elején copf stílusban készültek a templom padjai és a karzat, a szószék koronája és kosara, továbbá a Mózes-szék. A szentélytől néhány méterre épült torony mai alakját a 19. század közepén kapta.