Mintegy 20 400 lakosú város a Duna-parton, a honfoglaló magyarság egyik első önálló települése. 1993-ban ünnepelte 900 éves fennállását.

1526. augusztus 29-én a város mellett szenvedett súlyos vereséget a II. Lajos által vezetett magyar had Szulejmán szultán seregeitől. A király halálának helyszínén emlékoszlop áll, melyet 1867-ben állítottak.

A város egyik építészeti érdekessége a Széchenyi téren álló nagytemplom, melynek alapkövét a törökkel vívott csata 400. évfordulójának évében, 1926-ban helyezett el Zichy Gyula kalocsai érsek. A téren található a magyaros stílusban, keleties motívumokkal épült városháza is. A Mohácsi Történelmi Emlékhelyet a csata helyszínén avatták a 450. évfordulón.

A Kanizsai Dorottya Múzeum a csata történetét mutatja be.

A városban több értékes barokk egyházi épület található: a belvárosi római katolikus (1790), a római katolikus püspöki templom (1743), a református templom (1770), a volt ferences templom és kolostor (1771), a szerb orthodox templom (XVIII. század) és a Szent Jakab-kápolna.

A püspöki kastély az ország egyik legszebb barokk épülete, ma gimnázium.

Nagy hagyománya van Mohácson a busójárásnak, melynek eredete a török időkbe vezethető vissza. A monda szerint az itteni lakosok a Mohácsi-sziget mocsaras, nádas vidékén kerestek menedéket. A török kiűzését, a téltemetést, a farsangi vigasságok végét is idézi a busójárás, melyre évről évre nagy számban érkeznek a turisták.