A község a Mátra, a Bükk és az Alföld találkozásánál fekszik. Az M3-as autópálya füzesabonyi csomópontjától 8 km-re, Egertől 13 km-re található a falu. Az egri körzetben lévő Nagytálya lakosságszáma 860 fő.

A település szerencsés módon ötvözi magában a múltat a jelennel, a kor igényeihez igazodó településképpel. A község szőlőtermelő területe az Egri Borvidék szerves része.

Az egri püspökség ősi birtokai közé tartozó község első okleveles említése 1261-ben történt Thala nogh alakban. A XVI. századi dézsmajegyzékek mezővárosnak, oppidumnak nevezték. 1596-ban a törökök végleg elpusztították, s csaknem 180 évig néptelenné vált. 1771-1772-ben költöztek be német telepesek. Felekezeti megoszlás szerint a lakosság nagyrészt római katolikus, de megtalálható a református és a görög katolikus is. 

A vasútállomástól bevezető út és az Eger-patak találkozásánál álló Szentkereszti malom XVIII. századi ipari műemlék, mely jelenleg magánkézen van és a Petőfi út 22. sz. alatt található. A volt érseki tiszttartói lakot Pyrker érsek építtette 1827-1847 között. Késő barokk stílusú földszintes lakóház. A falu templomát és János nevű papját az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék említette először.

A nagytályai hívek büszkesége a templom, melyet az évszázadok során többször újraépítettek. Az 1596-ban lerombolt templomot először 1902-1903-ban, majd a II. világháború után 1947-1949 között építették újra a hívek adományaiból.