917 lakosú község Pest megye déli részén, Ceglédtől és Szolnoktól 18 km távolságra.

A település története mintegy 900 évre nyúlik vissza. A Nagypengyom dűlőben középkori település és temető nyomaira bukkantak a régészek. Feltételezhető, hogy a Bor-Kalán nemzetség szállásterületéhez tartozott, Nagykőröshöz hasonlóan.
A terület bizonyíthatóan a Lórántfy család birtoka volt, Lórántfy Zsuzsannának, I. Rákóczi Györggyel történt házassága révén került Tetétlen is a Rákóczi család tulajdonába. A török hódoltság, illetve a Rákóczi-szabadságharcot követően a 18. század elejétől Nagykőrőshöz tartozott, annak külső pusztai határát képezte.

Arany János nagy érdeklődést tanúsított az Árpád-monda iránt, miszerint a Nagypengyom halom tetején táborozott serege élén, s ennek hatására írta meg a Tetétleni halmon című költeményét. Az itteni csárdában ismerte meg Csonka Márton pásztorembert, aki ihletője lett a Vén gulyás és a Vén gulyás temetése című verseknek.

A községhez tartozó Árpád-halmon állították fel 1896-ban a Milleniumi emlékművet. A hagyományok szerint itt "verette sátrát hazánk szerzője, diadalmas Árpád", s "honnan indult Alpárnak, megűzni Zalánt és birtokba venni a Duna és Tisza közét, majd a dunántúli vidéket". A millecentenárium alkalmával rendezték az Árpád-halom környékét és felállítottak egy szépen faragott székelykaput.

2007. október 21-én került sor a templom átadására, ami látványossága a községnek.

A község határában lévő Sári-gyep értékes növény- és állatvilága miatt természetvédelmi terület.