A 11260 fős település az Árpád-kori Bia és Torbágy falvakból egyesült 1966-ban, 2007. július 1-től városi rangra emelkedett.

1192-ben szerepel először írásos forrásokban a Torbágyerdő alatti "Biua" föld egy birtokösszeírásban.
A biai falurész református temetőjében van Biatorbágy legrégibb építészeti emléke, a XI. század végéről eredeztethető, sokszor átépített Szent Kereszt-templom romja. Szintén középkori eredetű a torbágyi Mária-templom. A torbágyi és a biai (Szent Anna) katolikus templomok közelében egy-egy 18. századi Szentháromság-oszlop is áll. A biai Szentháromság-oszlop restaurálás után, 2006-ban az újonnan kialakított csomópont átadásával egyidőben került újra felállításra.

Valószínüleg a 18. században épült a biai református templom, amelynek környezetében a Szily-Fáy-kastély terül el.

Másik (egykor gazdasági központ jellegű) uradalmi épület a Sándor-Metternich-kastély, amely ma iskolának ad helyet.

Az először 1192-ben említett természetes, de később lecsapolt állóvíz helyén duzzasztással kialakított Halastó szintén kedvezően alakítja Biatorbágy látképét.
 A volt vasúti hidak (a "Viadukt") egyaránt emlékeztetnek Matuska Szilveszter 1931. évi hírhedt merényletére, és a magyar vasút- és hídépítés XIX. század végi nagy korszakára. A régi vasúti hidakat 1996-ban újíttatta fel az önkormányzat, az egyiket kilátóként átjárhatóvá téve.

A település beépített területén, árnyas utcákon sétálva gyakran láthatunk szép épületeket, régi építésű, de a mai életvitelnek is megfelelő parasztházat vagy modern, polgárias, villa szerű házakat.

Természeti környezete sok kirándulót vonz, főképp a Tétény-Sóskúti-fennsík (a középkori Torbágyerdő) nyugati peremének sziklavonulata, a Nyakaskő látványos alakzatával.