A legközelebbi várostól, Ceglédtől északra fekszik – közúton 15 km-re. A falu 1947-ig Tápiószele lakott külterülete volt.

A település területén – hasonlóan más, Tápió-mentén fekvő falvakhoz – az időszámítás és a honfoglalás előtt különböző nomád népek éltek: a szkíták, a szarmaták és az avarok a kedvező földrajzi környezet miatt telepedtek le. Megtelepedéseiknek sokféle bizonyítéka került elő a földmunkálatok során. A legbecsesebb a szomszédos Tápiósznetmárton területén, az 1923-ban megtalált szkíta aranyszarvas.
Honfoglaló őseink ugyancsak tartósan megtelepedtek a környéken, hiszen a kistáj földrajzi környezete jól megfelelt életmódjukhoz. A honfoglalás után a kereszténység gyors térhódítását jelzi a falu területén megtalált három, valószínűleg a XII. századból való kőtemplom maradványa.

Az 1728-ban épült templomot 1832-1834 között teljesen átépítették. A falu központjában Szent István egészalakos szobra. 1995-től Általános Művelődési Központ működik, mely a település kulturális életét biztosítja. 

Az 1970-es években gyógyhatású termálvizet találtak a falu területén. A tiszta levegő, az Árpád-kori romtemplomok valamint a különleges növény- és állatvilág vonzó az ide látogatók számára.