Egyéb információ:

A templomot a Káta-nemzetség Csernavodai ágának valószínűleg Ráfáel nevű tagja és fia, Gábor építtette valamikor a 13. század közepén. A falusi nemzetségi templomok és monostorok egyszerűbb változata közé soroljuk. A 16. század közepétől már a reformátusok birtokában van a település és a templom is. 1642-ben bevakolták a feltételezhetően az 1300-as években készült freskósorozatot, de ugyanebből az időből, a 14. századból százmazik a bordás keresztboltozatú szentély, amely diadalívvel csatlakozik a korábbi, 13. századi síkmennyezetes hajóhoz. A templom bejárata délre került. A diadalív északi peremére került a szószék hangvetővel. A késő reneszánsz festés egyik legkorábbi jelentkezése a később elsősorban Erdélyben elterjedő népies templomfestészetnek. A település később a Rédey család birtokába került. Id. Rédey Ferenc - akinek epitáfiuma 1758-ból a karzat alatt található - támogatásával 1777-ben készültek a padok, a szószék és a kazettás famennyezet.
A diadalíven négy latin egyházatya képe látható: Ambrus, Ágoston, Jeromos és végül Nagy Gergely pápa. A szentély ablaka felett van a halott Krisztus sírban álló alakja, az ablak rézsűjében pedig Szt. Dorottya és vele szemben Alexandriai Szt. Katalin. A keleti ablakot kétoldalt apostolok sora zárta, ma már csak András, János, Péter, Tamás, Bertalan és Simon alakja határozható meg bizonyosan. Alattuk egy elegánsan festett függönymotívum látható. A hajó északi és keleti falán ugyancsak figurális falképek találhatóak: János apostol, Kozma és Damján, az orvosszentek, a két apostolfejedelem, Péter és Pál, Szűz Mária és a Szent Család.