Egyéb információ:

A település múltjában a XVIII. század utolsó negyedétől a Győry család játszotta a legnagyobb szerepet. Mária Teréziától Radványi Győry Ferenc (IV.) 1775. június 25-én kapta meg Perkátát, ahová vincéseket telepített le, iskolát alapított, saját költségén római katolikus templomot építtetett. Kastélyukat 1820-ban építtették. A család egyik tagja, a birtokot kitűnően vezető Győri Terézia (1843–1936), a falu jótevője élete végéig itt élt. Halálával lezárult az a másfél száz esztendő, amely a Győri család tevékenységével függött össze.

A környéken, főként a Cikolai-vízrendszerhez tartozó vízfolyások mellékén mintegy hatvan régészeti lelőhely van. A Kr. e. III–II. századból a La Tène-kultúra kelta emlékeit és bronzkori temetőket tártak fel, de számos lelőhely ismeretes a római és a népvándorlás korából is.
A vaskorszak kelta településrendszerének egyik lakott helye. Az I–IV. században a rómaiak foglalták el a területet, de a népvándorlási mozgalmak nyomait is követni tudjuk itt. Perkáta környéke – az egész mezőföldi löszhátsággal együtt – a fejedelmi szállásterület része volt a X. században.

A XIII–XVI. században kun szálláshely volt. A tatárjárás során elpusztult Árpád-kori település helyére – a hantosszéki kun kapitányság szervezetéhez tartozó – kunok költöztek, a XI. századi templomukat 1417-ben újjáépítették. Régi nevének említése először Ozorai Pipo temesi főispán oklevelében fordul elő 1417-ben. A török hódoltság idején elnéptelenedett a község, a török kiűzése után pedig délszlávok (főleg rác telepesek) érkeztek ide. Szorgalmuk nyomán jelentős községgé fejlődött, amihez földrajzi helyzete, éghajlati adottságai is nagyban hozzájárultak.

• A fenti perkátai Perkátai Polgármesteri Hivatal képgalériája